tudás és hit: a természetes →tudás Aquinói Szt Tamás szerint  az érzéki tapasztalásból és értelmi belátásból származó fogalmi ismeret, amelyben benne van a közvetlen v. közvetett nyilvánvalóság; a hitet a Zsid 11,1-re hivatkozva olyan ismeretnek mondta, melyben értelmünk az üdvösség reményével kapcsolatos nem látható dolgokba adja beleegyezését azért, mert azokat Isten kinyilatkoztatta. Ezért Tamás szerint ugyanarra a dologra vonatkozólag egyszerre és ugyanazon szemszögből nézve nem lehet tudásunk és hitünk. Amit látunk és belátunk, azt nem hihetjük, és amit hiszünk, azt közvetlenül nem látjuk, csak elfogadjuk mások tanúskodása alapján. Amikor Istenben hiszünk, nemcsak annyit fogadunk el róla, amit a fil. is tanít, hogy a létező világból következtethetünk rá, mint a lét okára, hanem bizalommal tekintünk rá úgy, mint aki minket üdvösségre akar vezetni, s meg is adja a szükséges eszközöket. A hit igazsága azon alapszik, hogy Isten megfelelő jelekkel igazolta a kinyilatkoztatást, tehát meg lehetünk győződve, hogy a vallási tételek mögött az ő tekintélye áll. Így a hit is ismeret és van benne bizonyosság, de az nem a belső evidenciából jön, hanem a külsőből: meggyőződhetek a valódi tanúskodásról. Ezért beszélhetünk hitbeli tudásról és hittud-ról. A hitnek ui. megvan a fil. előzménye, vagyis a meggyőződés a kinyilatkoztatás valóságáról és Isten mindentudásáról, s ez hatalmaz föl arra, hogy beleegyezésemet adjam a hittitokba. A hitben tehát az értelem mellett az akarati hozzájárulás is szerepet kap. Valójában a bibliai igazságfogalom nem a közvetlen belátásból indul ki, hanem Isten tudásából, igazságszeretetéből és őszinteségéből. – A ~ viszonyát már Szt Ágoston, utána canterburyi Szt Anzelm elemezte. A hangsúly mindig azon volt, hogy a tudás csak evilági dolgokban ad eligazodást, míg a hit az üdvösség útján vezet. Amellett a hitnek megvan a belső átalakító ereje: megtisztítja a szívet (ApCsel 15,9). A tisztaszívűek jutnak el a legnagyobb tudáshoz, Isten színelátására (Mt 5,8). A hitnek ezt a ped. szerepét már az alexandriai írók, Kelemen és Órigenész kifejtették. – A ~ összhangja csak úgy érhető el, ha mindkettőt a saját rendjében értékeljük, s azt is meglátjuk, hogy a hit csak akkor ésszerű, ha előzményeit belátással igazoltuk.  G.F.

LThK X:1194. – II. János Pál pápa: Fides et ratio enc., 1998.